Mindennapjaink része: a megbocsátásról
2013. március 10.
" Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy
huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk,
ami fáj."/ Charlotte Bronte /
Életünk tele van konfliktusokkal.Sokaknak az a véleménye, hogy aki
kitér a konfliktus elől,megbocsát, az gyenge ember, a másik győz és
folytatja tovább játékait..Pedig a megbocsátás sokkal több ennél.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam.Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta, Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést , lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti.Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszithetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.
A cikket írta: Ilona B. T.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam.Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta, Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést , lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti.Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszithetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése