Unalmas estéken
-milyen jó, hogy van ilyen-
szarkasztikus valómmal vitatkozom magammal
magamban, miszerint a negatív is lehet pozitív,
mert ebben az életben minden relatív...
Olykor szórakozott vagyok, összetévesztem
a csapot és a papot,
néha imádkoznom kell, follyék már a csap,
kell a víz, különben mit prédikál a pap?
No, azért a hazudós és tisztességtelen, az már sok!
Nem veszem magamra, eddigi életem rá a garancia!
Öntelt is vagyok-kis mértékben-,
ne mondja senki, nincs bőr a képemen.
Gyáva lennék? Igen, ha a helyzet követeli,
mert jobb félni, mint megijedni.
A szégyenlősség nem az én asztalom,
mert ami a szívemet nyomja, azt kimondom...
Arroganciának tűnik, ha olykor vad hevülettel
védem magamat és másokat attól, aki bántani mer.
Előfordul, hogy válogatok, ha tehetem
és a jobbat magamnak megengedem.
A lustaság és unalom sem ölt meg eddig,
teszek-veszek reggeltől napestig.
Egoista lennék és fukar, ha, amim van,
nem osztanám meg,élvezném csak magam.
Bár a fukarság nem jellemző rám,
a meggondolatlanságot kizárnám.
Szerencsés vagyok, mert szótlanságomat feledtem,
magamról e néhány tulajdonságomat elmesélhettem,
így szerencsémben nem lettem szerencsétlen...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése