nem loptam, nem raboltam
soha senkinek nem, ártottam
egyetlen rossz szót sem szóltam
még akkor sem, mikor számbam már
bugyborékoltak a szavak, kitörni készültek
az arcizmaim is megfeszültek
de családomért letapasztottam a számat
mély barázdák szántották homlokomat
egyre rosszabb lett a helyzet
választanom kellett, eszünk vagy fizetek
de élni kell és az élet éhkoppon nem megy
az iskolából is éhesen jött haza a gyerek
s én hiába trappoltam munka után
nap-mint nap lábamat koptattam az utcán
csak megaláztak, mintha egy mihaszna lennék
sok a szemét, szedjed, pucold az árkot, tessék
s az éhbérért lábam alól a talajt kilökték
hogy van ez, én nem is értem, van szakmám
de nincs már házam, sem családom
az életem függ egy hajszálon
hideg van itt a híd alatt
ó, Istenem mondd, egy kis jobbért
kihez forduljak?
Sodródom, mint előttem a Dunában a kis kavics
tehetnék valamit, de leint a nincs
s ha hidegrázós éjszakában mély álomba esem
álmaimban is a régi életem keresem
hajnalonta fél derengésben arra gondolok
talán jobb lett volna, ha életemben
nem becsületes vagyok
raboltam, öltem volna s most egy zárkában
lógatnám a lábam jólakottan
biztos jobb lenne, mint itt a híd alatt
s ha kikerülnék egyszer
zsebrevágnám a milliókat...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése