vagyok csupán,
mely csendesen
csobban
hullámok taraján,
vagy eső után
kis tócsában
a porral ölelkezik,
aztán a nap
szomját oltva
felhők fölé
repít,
vagy én vagyok a
por
és te a
víz,
s gyöngy-nedvként
magadba szívsz?
Most még
nem tudom,
mindenhol vagyok
s mégis sehol,
talán az idők
végezetéig
sodródok
valahol..
Fotó: Tóth Ricsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése