támaszkodom az erkélykorlátra,
s fenn látom magam előtt a végtelent,
vajon hogy jutok el olyan távolra?
A jó öreg Hold sejtelmesen nevet,
mint kopasz professzor néz rám, aki
bölcs, ismer minden titkot és rejtelmet,
tapasztalata több évmilliárdnyi..
Tanítványa, a bagoly, Hold fényében
ül egy száraz faágon, majd elsuhan
prédára lesve az esti sötétben
Nézem, mint múltján merengő hontalan
Tán julius forró illuziója
remegtette meg vágyó lelkemet
s a fénylő csillagok égi kaptára,
érzem, ahogyan a levegő rezeg.
Kinyújtott karjaimban két kezem közt
-mint jósnő az üveggömböt-tartom
a Holdat, s kérdezem, hogy fejem fölött
mikor csusszan le a bárd, hisz' tudom,
ez lesz életemben az utolsó
villanás, többé már nem lesz semmi más.
De a tudós, mint cinkos bujdosó
maradt egy felhők takarta látomás..
Ilona Bartha Tóth
Kép: Net
- Jolán Szabó, Cserényi Tiborné Magdi, Ágnes Kuthiné Juriss és további 9 ember kedveli ezt.
- Ibolya Fejes Nagyon jó ez a versed! heart hangulatjel
- Illésné Slezák Éva heart hangulatjel
- B Ilona Tóthné Köszönöm Éva, Ibolya és Mindenkinek! smile hangulatjel
- Cserényi Tiborné Magdi smile hangulatjel
B Ilona Tóthné Kedves Gyula, nagyon megleptél! Köszönöm szépen!! heart hangulatjel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése