Űrből száguldó üstökös volt a szerelmed,
szikrái úsztak, csillogva csókolták testemet,
mint a tág térben az üstökös izzó fénye,
ahogyan magába olvasztja a csillagokat, elveszve
a sötét, vágyódó felhők gyűrűjében
s összeroppant, mint a kő,-léket vágva a szív rejtekében.
Aztán, ahogy jött, oly hirtelen tova tűnt..
Szeretni, szeretni kellett volna még, a vágyódás
csaholt bennem, útszéli berekben kóbor kutya ugatás..
Szerelmedből nem maradt más, csak egy elszáradt virág
sorskönyvében az elsárgult lapok között,
s érzem, te sem száguldasz már a felhők fölött..
B Ilona Tóthné
Kép:net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése