HOL AZ ÓRÁS

Tudod-e milyen volt a szövőgép és rokka,
melyeken nagyanyám szőnyeget szőtt s a fonalat fonta?
Ott állt a csűrben és én elbűvölten néztem,
ahogy a piros-fehér fonalak szövődtek a gépen..
A ráncos ujjak tolták-vonták a mintázatot,
s a szőtt mintákkal a fehér vászon új életet kapott.
Még ma is melegen néz rám szobám faláról,
rongyszőnyegem lépteimet halkítja a padlásról.
Melegséget érzek, mert mögötte a kétkezi munka
s egy szelet az életemből,-ahogyan nagyanyám mondta..

De ugyanolyan becsülete volt a nótás cipésznek,
ki serényen tódozta-fótozta a lyukas cipőket.
Ma már csak ritkán akad egy-egy letörtsarkú topánka,
a cipészmester kulcsokat másol zárakba..
Hol az órás, ki javította az időmérő szerkezetet?
Mikor nem elem mozgatta az apró fogaskerekeket..
Van-e még kovács mester, kosárfonó, asztalos,
seprűkészítő, köszörűs, drótos tót és agyagos?
Ne hagyjuk, hogy e mesterségek kihaljanak,
s a gépek leigázzák hagyományainkat!

Ezért írjunk róluk minél többen,
osztozzunk együtt emlékeinkben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net