2015. november 15., vasárnap

Ki lehetek

/Egy szonettem átdolgozása Zsuzsa játékára/

Csönd szigetemen, ahol élek
én egy senki vagyok,
egy szösszenet sors könyvének margóján,
vagy egy parányi atom talán
az univerzum hatalmas színpadán...
Születtem, éltem, élek, mint mások,
aztán meghalok majd egy nap  hajnalán.
Az is lehet, hogy sorsom szimfóniájának kottáján
ívekkel összekötött fekete pontok közül egy lehetek,
s az ív maga a szeretet, mely összeköt veletek...
Anyám a Föld, de lelkem elsuhan
Nap, Hold gyűrűjében, csillagok között,
s ha elmegyek, mit hagyok magam mögött?
Port és homokot, mely a Földre zuhan.

Ki vagyok hát? Magam sem tudom...
Mily hosszú út semmiből senki lenni,
mégis, úgy szeretnék valamit tenni,
valakivé lenni, s valamikor folytatni utam
a Fényúton...
.

B Ilona Tóthné
Kép: Saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése