2015. november 18., szerda

A MUFFINOK

A barátnőm muffinokat sütött, elküldte a képeket és amikor megláttam őket, az izlelőbimbóim azonnal követelőzni kezdtek. Maga volt a gyönyörűség, rögvest el is határoztam, én is fogok sütni. Néhány éve a muffinoknak nagy divatja volt, akkor azonnal vettem is egy receptkönyvet és a hozzá való formákat. Mindig előrelátó voltam (azért is pakolgatom egyik szekrényből a másikba a 30 évvel ezelőtti ruháimat, mert még divatba jöhetnek) és én szeretek naprakész lenni, ezért mindent tudományosan alátámasztandó vizet lehet rekeszteni a receptkönyveimmel, a lapokból gondosan kivágott millió recept-halmazzal. Persze, a rengeteg könyv közül pont a muffinos könyvemet nem találtam..
Elgondolkodtam. Gyermekkoromtól kezdve gyűjtögettem a könyveket. Az első fizetésemből is könyveket vásároltam anyám nagy bánatára, mert Ő beleélte magát, hogy végre az én keresetemmel több étek kerül majd az asztalra és néhány mázsa szénnel kiegészül a téli tüzelőanyag. De nekem ez mániámmá vált, a sok költözés, ki-be pakolászás sem vette el a kedvem. De milyen jó volt! Ha valamit kerestem, vagy tétováztam egy-egy témában, csak kikaptam a szekrényből a megfelelő könyvet, vagy felütöttem a lexikont és máris okos lettem.
Most itt téblábolok egy könyvtárnyi könyv előtt, mindkét szobában a szekrénysor tele van velük. Egy ideig nyugtattam magam, hogy dicső nyugdíjas koromban állandóan olvasni fogok, mert addig csak esténként volt rá időm, míg álomba nem szenderegtem. Jézusom-ötlött fel bennem kétségbeesve, mi lesz az én drága könyveimmel, ha már nem koptatom a földi létet? Szétnéztem a gyerekeknél és megrendülve tapasztaltam, hogy olyan szekrénysoruk van, ahová befér egy bazi nagy lapos TV, aztán mintha elvágták volna, a polcokon néhány CD lemez, vagy egy-két apróságnak van helye.
Cikkemnek akár azt a címet is adhattam volna, hogy "Gondolatok a könyvtárban"-de már ezt kitalálta más előttem. De azért gondolkodtam, töprengtem, főleg azon, hogy mégsem vagyok előrelátó, elmélázhattam volna ezen már vagy tizenöt éve, ha nem több, mióta a számítógép kiszorította a könyveket. Tegnap például a Szulejmán kapcsán elővettem a lexikont, mert evett a kíváncsiság, hogy felesége, a fondorlatos Hürrem milyen véget ér. A lexikonban szó sem esett Hürremről-nagy csalódásomra, ezért mit csináltam? Beütöttem a gépbe Szulejmánt és az én Hürrememről többoldalas írás jelent meg, már nem is érdekel a sorozat vége, mert mindent tudok.
Aztán olvastam a nyugdíjasok internetezési szokásairól, többek között arról, hogy az 55 év felettieknek kb. egyharmada már nem csak a számítógépet, hanem a különböző okos kütyüket is alkalmazza. Megint nagyon elkeseredtem, már látom, hogy a rakás könyvem, a számítógépem mellett sem fogom magam sose utólérni. Vagy ki tudja?
A könyveim sorsát viszont látom...Majd az utódok lehet, hogy kirakják az udvar közepére őket azzal a jelszóval, hogy "valami nagy-nagy tüzet kéne rakni"-már ha éppen nem lesz tűzgyújtási tilalom.

Visszatérve a muffinokhoz, végül a számítógépben rengeteg receptet találtam. Hiába, modern korban élünk..


B Ilona Tóthné

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése