Szonett
Nem pezseg már körülöttem az élet,
minden napom más, mint volt hajdanán,
mikor szivárványt láttam az ég alján,
éreztem,hogy élek, láttam fényeket.
Nincs bennem harag a dölyfös sors ellen,
hisz' voltak és lesznek még szép éveim,
csak naponta szaporodnak ráncaim,
s a félsz' máktól egyre rosszabb a kedvem.
Mit tartogat még a sors?-latolgatom,
oly jót tenne nekem egy kis nyugalom,
nem a zűrös napok nyűgeit tűrni...
Majd tavasszal, ha a rózsák élednek,
s fészkükre a fecskék is visszatérnek,
könnyebb lesz az életet elviselni...
B Ilona Tóthné
Kép: saját
32 Gyula Halyas, Éva Jakab és további 30 ember/2016.11.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése