A reggeli harmatos kiszáradt füvet
tűnődő tétova léptem préseli.
Mit hoz a mai nap, csak a renyhe meleget?
A hőség testemből kicsalja
az izzadságcseppeket...
De majd ha jön az este
enyhül talán
s előbújik agyamból egy gondolatfoszlány:
a sokmillióéves földi asztalon
terítve volt minden szépség gazdagon,
buja erdők, virágos rétek, fehér telek,
s nyaranta túrázni mentek az emberek...
Most, e perzselő hőségtől mindenki
bujik, ahova lehet,
árnyékos helyeken
hűsitik a forró testet
Változik a Föld,-magamban mélán kérdem,
e sokk-hatást miért pont nekem kell
megérnem?
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése