A nagy szerelmek idején
villogott felettünk az utcalámpa,
imbolygó fényében remegett térdem,
mint mögöttünk a kerítés rácsa.
Összekötött minket a szenvedély,
a titkolt csókok heves játéka,
eső nyaldosta hajamról a fény
a cseppeknek utat vágott arcodra...
Régen volt , elmúltak a nagy szerelmek,
az ódon kerítés is leomlott már,
téglái, mint vágyaink, összetörtek.
Az idő heves zivataraiban
elmosódtak a szép emlék-képek
nem gyullad fény az utcalámpában...
B Ilona Tótné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése