Kellemes délutánom volt, végre szívhattam egy kis kinti levegőt a szomszédom jóvoltából, akinek sikerült a kocsimat beindítani. Sajnos már hetek óta itthon rostokoltam.
Első utam öreg és sántikáló kutyám társaságában a temetőbe vezetett, az arra menő út menti fasor most virágzik, valami csodálatos! Mégis szép a tavasz, párja nincs, cáfolva időnkénti szomorkás legyintésemet, mikor mindenki a tavaszt dicsőiti és én kérdezem magamtól, jelent ez még nekem valamit? Igen, a természet újra -és újra bebizonyítja szépségével,hogy képes derűt, békét, frissitést varázsolni szívűnkbe.Csak nem mindig veszük észre...
Bartha Ilona
kép: saját
kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése