Por vagyok

Zsuzsa játékára
Rapszódia

Kis senki, por vagyok,
hát mit akarok?
Tavasszal, mikor a virágszírmok,
mint piciny, fehér, rózsaszín lepkék
selymesen a vállamra simulnak,
kiáltani, ordítani szeretnék,
dübörögve dörögni,
hogy kilóméterekre hangozzék:
emberek, nem látjátok?
Élek, vagyok!
S közben csendesen kuporgok a kert padon,
napjaim magányos folyójába merülten,
elveszve a nélkülem tüntető tömeg
lelkesen rikoltozó zajában.
Ők kimondják azt, amire én
már képtelen vagyok, hogy változni,
változtatni kéne, hozzánk csatlakozz!
Valamikor még egyszárnnyal is repültem,a
mert a másikat letörték, de mégis,
mégis hangosabb voltam,
mint a rock-dobok.
Mára az erőm elfogyott...
Az idő nem kímélt, szememben
már nem tűz ropog, s a halvány fény
még néha felvillan,
talán már holnap az élettel együtt
végleg elillan.

Kis senki, por vagyok..

Bartha Ilona
Kép:Google