Merő szeszélyből fákat tekergetsz,
hagyod, hogy a didergő virágszírmokat
jött-ment hópelyhek karoljanak,
s fázósan tekintsen ki fészkéből a kisrigó,
hol a tavasz, ez most itt tél és hó?
De én ezt nem hagyom!
Szívemben virágzó fákat festek,
mögöttük kék ég, eltüntek a fellegek,
s ágak közt átszökő napsugárban
gyönyörködök a vígan trillázó rigó dalában.
Mert azt látom, amit látni akarok,
akkor is, ha szobámban a kályha dohog.
Néhány nap még, az ecsetet leteszem
és a csintalan április naptól meleg
ölébe fekszem..
Bartha Ilona
Kép: Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése