van-e még erőd
megtartani a kezedre szállt lepkét,
s gyógyítani széttört lelkeden a hasadást,
komor éj után nézni a hajnalhasadást,
s legyűrni fojtó lázad parázsló hevét?
mert néha olyan gyenge az ember,
hogy egy lepke, vagy hópihe is teher...
kell az erő,
hiszen minden hajnalban új nap fakad,
szembe kell nézni s tépni a pókhálókat,
összetört szívedből kivetni minden rosszat,
s szeretet-hegekkel összeforrasztani a jókat,
majd továbbadni, szórni mások elé,
mint a szirmokat,
adni, sugározni,
meglátod, százszorosan visszakapod,
így lesz békés minden álmod,
a reggelt angyalok hozzád eléd,
s lelkeddel megsimogatod
az elrebbenő lepkét..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése