Turza Sándor: A tánc örök

Borzalom kísér utamon,
unalom strázsál a falakon,
Lopott kavics híján mállik az útalap,
törődött diák, semmivé tett tanerő,
mocsok, fertő.
Szitkokat szór a száj,
de nem mozdul a kéz, a láb,
csodára vár.
Sarkon áll egy hitet kolduló alak,
ő ad hitet, tollat ragad,
Tolla nyomán lángol a vakolat,
fénye utat mutat a pokolkapunak.
Elégedetten lép be
a földön megperzselt lélek ,
itt, vagy ott, ugyanúgy élek,
de már nem félek.
Égek.
Fekete angyalok táncukat járják,
ölbe kapják a költőt, az árvát,
A fertő csókjával borítják
a lélek arcát,
Ki így, ki úgy vívja harcát,
hajszolt lesz, ki nem bírja a hajszát.
A hajsza végtelen, szent a küzdelem,
omlik a pokol, hullik a mennyek vára,
az ember a földön örök táncát járja.
- Turza Sándor -
2015.11.24.