Fehér lepellel letakart teste
itt van előttem minden este..
Látta már, a károgó madár
ott gubbaszt s figyel az ágynál,
s ő reszkető kezekkel csak írt,
maradni akart még, de nem sirt,
"tolla nyomán lángol a vakolat,
fénye utat mutat a pokolkapunak",
lázrózsák arcán virítanak,
beterítik, mint őszi eget
a vonuló madarak...
Bárcsak hazamehetnék még,
de ajkán a szó elvész.
Kapaszkodik a mázsás tollba, írása kúsza,
s virradóra kézenfogta Hádész.
De az égi rendőr,-ismerve életét
a Mennyország felé irányította léptét...
A teleírt gyűrött papírdarab
családi ereklye lett,
s égő mécses lángjában itt lebeg
hazavágyó lelked...
Az idézet Turza Sándor: A tánc örök című verséből való.
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése