2016. március 24., csütörtök

Megbocsájthatatlan bűnök / Epigramma /

Fúj a szél, döngeti a fákat, lehullott róluk a pirkadati harmat,
mint sok ártatlan ember vére spriccelt a repülőtér hideg kövére.
Vészjóslóan kezdődött ez a kikelet, vérvirágok nyíltak,
s pirosra festették az ártatlan, fehér gyöngyvirágokat..
Az ördög sötét lelke ott porzott a hatalmas teremben,
s fekete varjakként rászálltak a földön fekvő tetemekre.

Ember, meddig feszíted még a húrokat, elvakultan gyilkolsz,
vigyázz, mert megbocsájthatatlan bűneidért
egyszer valahol, valamikor meglakolsz!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése