Egykor fényes tekintetedbe nézek és elborzadok,
benne alszik a lomha idő, mint megkövült halott,
a lángoló ifjúság álmaiból nem maradt semmi,
múltak az évek, a reményt ráncaid közt kell keresni.
Szemedből már csak a csalódás keserve sugárzott,
álmokról lemondva körötted vérszívók hada rajzott...
Fejem lehajtom, mert félek, te is ezt látod az én szemeimben,
elvesztünk már s tartunk a jövőtlen évek kúsza berkeibe...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése