A KÖRZETORVOSNÁL

Kalózfalu az ország kiváltságos települései közé tartozik, rendezett, betonutakkal, játszótérrel rendelkezik, sőt orvosért sem kell húsz kilométert gyalogolni a legközelebbi városig, mert jól felszerelt orvosi rendelő ékeskedik a falu közepén.
Van is nagy "keletje", a rendelő mindig tele, dr. Tüskés Venek háziorvos soha nem unatkozott s ha beteghez hívták, azonnal távozott.
Ilyenkor Tanúpipőke, az asszisztensnő vette át a staféta botot. Köztudott, hogy faluhelyen mindenki ismer mindenkit, azt is tudják, kinek mi a baja, sőt, még azt is, amiről az illető maga sem tudott...
Igy Tanúpipőke már előre elkészített receptekkel várta a sóhajtozó betegeket.
Nagy volt kint a nyári hőség, szinte kellemes volt a klímával felszerelt folyosón ücsörögni, néhány "nem beteg" is nap közben itt hűtötte magát.

Ma Tanúpipőke invitáló kiabálására elsőként Pepita Ofélia sántikált be a rendelő ajtaján. Ofélia a falu postása, aki rendszeres vendége volt a háziorvosnak, mikor Tanúpipőke meglátta, már automatikusan nyújtotta az orvosnak a kötszereket és sebhintőport, mert mivel mással is kezelhették volna a kutya harapásokat. A szőrével? No, azt már nem!

Kint Kicsit Bob szorongatott kezében egy kis üvegcsét, szerényen meghúzódva a sarokban.Csendesen tűnődött, szemérmes lévén nehezen szánta rá magát, hogy elmenjen az orvoshoz. De mostanában hiába mondogatta a felesége, hogy "még egy kicsit, Bob",-nem ment a dolog. Tudni szerette volna, mi ennek az oka, hisz' még alig múlt el nyolcvan éves.

Végre Babette anyó is sorra került. Babette anyó szerény nyugdíját kertészkedéssel egészítette ki, az ott termelteket, valamint a falu széli erdőkben szedett gombákat árulta a piacon, bár az utóbbiról már lemondott, miután két kuncsaftját gombamérgezésseel kórházba szállították. Sokat dolgozott, kapált, ásott, öntözött, a derékfájását is ennek köszönhette. No, és kergette a kutyát, aki mindig a zöldség ágyás kellős közepén terült el. Ősszel, a kert ásásánál derült fény a titokra, ugyanis kiderült, a kutya oda ásta el a nagy csontokat és egész nyáron azokat őrizte.

Rongy Aurél már kezdett türelmetlenkedni.Legszívesebben beugrott volna a rendelőbe, de a lábai már nem engedelmeskedtek. Ó, Rongy Aurél! Valamikor hírhedt táncosa volt a falunak, nem volt olyan esküvő, mulatság, ami nem az ő virtuóz táncáról zengett volna. De mára már ronggyá koptatta lábait, annak is örülhet, ha képes a sarki kocsmáig elvánszorogni...

Sok beteg várakozott még kint, de csak a napi látogatókat említettem...

B Ilona Tóthné
Kép: Net