Csak igaz legyen

Én csak rímfaragó vagyok, nem költő,
az élet színpadán epizód szereplő,
szeretnék költő lenni, de nem én döntöttem így,
ez a sorsom, ezt hagyta rám a Teremtő...
Mégis, ha mint vers író a tollat kezembe veszem,
s egy-egy kósza gondolatomat papírra vetem,
-írok vágyakról, álmokról reményekről,-
öntörvényű életemben van egy szabály:
csak igaz legyen!
Bár szárnyalok a versekben, mint egy sas,
szabadon lubickolok a reményben,
mégis lelkem a földhöz ragadt,
nem kergetek hiábavaló álmokat,
célom, írjak arról, mi megszépíti a mindennapokat,
csak igaz legyen!
Hogy a gyermek, aki csontot rág,
mert nem jut más, mint csirke far-hát,
érezze, lesz ez még másképp1 is egyszer,
ha az, akinek kell-ráfigyel.
Csak igaz legyen!
S felhők szélébe kapaszkodva kérem az Urat,
a csillagok szikrázó fényei úgy ragyogjanak,
hogy ne zúzzák szét a földi álmokat,
egyformán süssön minden lényre a nap.

Bármiről is írok, nálam a határ,
öntörvényű életemben a szabály:
csak igaz legyen...

B Ilona Tóthné
Kép: Net