Ma örülni fogok,
fricskát mutatok
ennek a bolond
világnak
Van okom az örömre,
nem száraz kukorica levél
hullik fedélként fejemre,
s nem rúgott hasba sors,
mint asszony egy védtelen
gyermeket,
mert nem is ember az,
ki ilyet tett...
Kifordult a világ tengelyéből,
s a senki földjén,-talán kegyelemből-
van egy békés sarkom,
ahol esténként fejemet
lehajtom,
Örülök, mert a nyögések,
tébolyult futások dübörgése
most még távol esik tőlem,
s nézhetem, amint egy darázs
ráveti magát
egy szétloccsant gyümölcsre.
Örülök, csak a szemem könnyezik,
de kit érdekel,
hogy ajkamon
mosoly húzódik
vagy örömömben
sírok egy kicsit..
B Ilona Tóthné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése