Az idő ködös útjain
jégtömbbé válnak emlékeim,
az áttetsző jégburokban
sóhajokba fagyottan
egy néma alak vár...
nem emlékszem már
ki voltál
talán meg sem láttalak
s a percnyi élet elszaladt
már nincs idő várni az olvadásra
mélán merengeni a homályban,
eltűnt világom már nem kutatom,
találkozunk majd a Fényúton...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése