(Töredék)
Szonett 80.
Fehér-feketék az emlék foszlányok,
az ódon színek, illatok elégtek,
idő-derengésben még fel-fel tűnnek,
kinyílnak, mint az évelő virágok.
Kézen fogva mentünk a kerti úton,
-a növényeknek is kell a szeretet,
mert olyanok ők, mint a gyermekek,-
meleg mosollyal magyaráztad buzgón.
Én lestem minden szavad, mozdulatod,
-a kis virág is nő majd, ha locsolod!
Rezzentek talpunk alatt a kavicsok...
Ó, hogy fognám most én a te kezed!
De már csak képről idézem emléked
elmosódva, mégis színeket látok...
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése