mely észrevétlen rászáll a lelkemre,
s áttetsző szárnyin nesztelen lebegve
fényt talál a sötétben, s ez olyan jó!
Meleg napsugár, mely elűzi a hideget,
s feltöri a szívben gondoktól lerakódott kéreget...
De fájó is néha,borongós, levert napokon,
mikor elér a magány s valami belém szúr,
mint mikor a bolond szél a hajamba túr,
s a repkedő hajszálak, mint szeretet-sugarak
csak áradnának, de senkit nem találnak,
mert szeretteim sokan már fenn tanyáznak...
Ilyenkor felveszem a telefont s hívok egy barátot,
vagy elnyújtózom a napon és nézek egy virágot,
s érzem, már nem is a nap sugara melegít,
hanem itt belül a szeretet az, ami megérint...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése