s láttad-e, hogy a víz csókolja a magokat?
Duzzadnak kertemben a levelek,
a szomjas föld mohón issza a nedveket.
Egy csiga jött valahonnan, araszol előttem,
tapogatóival kíváncsian köröz a levegőben,
házából kibújva fényes csíkot húz maga után,
ez az ő ideje, nem érdekli, mi lesz majd ezután.
Rátapad egy levélre, szívja az életerőt,
meztelen testét felfedi s én csodálom őt.
Él a pillanatnak, feledi biztonságos házát,
csúszik, mászik, semmi nem töri útját...
Hirtelen csengetnek s én siettemben
-a sors már csak ilyen-véletlen ráléptem.
Konklúzióm az,élj meg minden percet,nem tudhatod, az óra véget mikor csenget,
elfelednek majd, s te leszel, aki voltál,
porszem a Mindenségben,bármily utat jártál..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése