csönd szigetére
megyek ma, árnyas lombú
fák alá, hozzád
nyári virágcsokorral
itt köszönteni téged
nem ezt érdemled
bár pihenhetnél velünk
már tudom, mi a
fáradtság, hajsza, bánat
értünk éltél és tettél
mindent, oly sokat
hogy legyünk jók, boldogak
s most egy csokorral
árván állok, csak nézek
ölelnélek hálával
sokat adhatnék
most én tehetnék érted
csak egyet nem, a
fájdalmasat és mégis
szépet, az ÉLETET, azt
én nem adhatok
ha egyszer majd meghalok
s veled ott leszek
ANYÁM, hol az angyalok
eléd szirmokat hintek..
Ílona Bartha Tóth
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése