,
Tombol a nap, nem sajnálja
a hőt, izzasztót, rekkenőt,
szívem oly nehezen bírja.
Odakint a kicsi fecskék
szárnyikat próbálgatják,
de még fészkük a menedék.
Néha-néha megpihennek,
-traccsparti a drótokon-
oly vídáman csicseregnek..
Míg itt bent tűnődöm, mi lesz
ma és holnap, ők már tudják
mit súg számukra a vátesz.
Őszre útra készen állnak,
hívja őket a természet,
messzi, új világba szállnak..
Míg én, a nagyokos ember
közeli jövőmet sejtve
lassan lélegezni sem mer..
Ilona Bartha Tóth
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése