A HORTENZIA

S

Szonett 65.

Ifjú voltam még, mikor egy májuson,
Nyíló szerelmek bimbózó hajnalán
Kis ajándék-kosárral a karján
Hortenziát hozott az udvarlóm.

Ki volt ő, már nem is tudom, oly rég volt,
Azóta jöttek-múltak a szerelmek,
Arcomon már rég ráncok tenyésznek,
De a hortenziám még él, nem holt..

Hűsége példakép lett életemben,
Amerre az élet sodort, elvittem
S ő mindenhol újra, újra megfogant.

S minden tavasszal, mikor kinyillik,
Nagy gömbfején ezer virág tündöklik,
Virág-zenekarban ő lenne a lant..

Ilona Bartha Tóth