Már nem érzem
már nem érezlek minden órában, percben,
már nem látlak menni az úton, a fényben,
már nem hallom hangod a lenge szélben,
már nem érzem illatod az éj sötétjében,
már nem beszélek magamban az egyedüllétben..
már régen nem lendítem vonat ablakából kezem feléd,
már régen nem tapossa lábam veled a kert gyepét,
s fiad arcát sem simogatom már, téged benne látva,
szívem sem zakatol már vergődve az esti homályba..
hogyan is tehetném mindezt, hiszen a részem lettél,
sejtjeimbe gubóztál, minden rezdülésed bennem él,
s csak akkor szűnsz majd meg létezni, ha minden elmúlt,
mert egy vérrög az erek útján becsukja a szív-kaput..
22.
Az élet
szerelemszálakból vágyakkal összekötött
csóva tüzében jöttünk a világra,
felnőttünk, s élünk a nagy világmezőn,
hajladozva jobbra-balra, előre-hátra,
kitéve süvöltő szelek kénye-kedvének,
magokat szórunk, melyek idővel beérnek...
s kit a villámcsapása nem döngöl a földbe,
learatja a kaszás, s köt egy nyaláb kévébe...
lélekladikkal evezünk egy soha nem látott
másik világba,
megpihenünk olykor egy-egy pandal áramába',
gyékényszőnyegen nesztelen lépkedve
elérkezünk a távoli égi mennyországba,
vagy a pokolba....ki tudja?
hozzám nem jött se ördög, se angyalka...
a szétszórt magokból majd termés lesz
és az örök körforgásban
ők is bejárják majd ezt az utat
- idő fogságában...
23.
Az én szabadságom
Olyan jó volt apám szájából hallani a szót
mikor utamra bocsátott:" szabad vagy,
védő szárnyaink alól elbocsátalak,
s tartsd mindig az igazhoz magad,
ne feledd, mától a magad ura vagy! "
A szabadság mámorában úsztam,
lelkemmel, mint a sas a kék ég alatt szálltam,
majd zabolátlan csikóként
rúgtam a végtelen puszta porát,
máskor kezemből röptettem a béke galambját..
De mindez csak álom volt, hisz a szabadság törékeny,
egy nagyon keskeny sáv az élet-ösvényen.
Éreztem, szabad csak akkor lehetek,
ha a jóról-rosszról magam dönthetek,
nem hazudok, s bátran kimondom azt, amit gondolok,
s ha senkinek tartanak, akkor is -valaki vagyok.
A szabadságért küzdeni kell, áldozni,
sokan életüket adták érte,
s nem érhették meg kérdezni maguktól: megérte?
De a szabadság, e szent érzés nem latolgatás tárgya,
dönteni kell a gátló korlátokat-nem hiába...
Sokszor le kell győzni önmagamat,
szabadságomnak a gyenge test is korlátokat szab..
24.
Melegszik a Föld
E téli hét végi napon
kocsimmal halkan suhanok
a gyér forgalmú úton
lámpám fénye vibrál előttem
a csillogó, nedves aszfalton
monoton csúszkál az ablaktörlő
mert egyre csak esik, esik az eső..
Melegszik a Föld..
Vajon a szívek is melegebbek lesznek?
Vagy marad üres szó a szeretet,
s néha az ember azt is bánja,
hogy megszületett..
Életünket szabályozzák rendeletek,
(gondolok erre, s máris csökkent a hőmérséklet)
élj így, meg úgy, tedd ezt, meg azt,
-mondják felül-
s hiába háborogsz legbelül..
Fagyos ez a világ,
akár hogy' is nézem,
Istenem, egy palacsintává lapult
macska az útszélen!
Ott távol, egy nedves padon
egy ember alszik a téren,
amott kóbor kutya bóklászik
éhesen a réten.
Melegszik a Föld,
nem is értem, miért
olyan hideg a tél,
hiszen se hó, se fagy,
csak az erre tévedt szél.
Csak a remény marad,
hogy tavaszra más lesz,
s szebbik arcát mutatja
a vátesz..Ámbár
"vulpes pilam mutat,
non mores"
(a róka megváltoztatja a szőrét,
de nem a természetét)
Te csak figyelj,óvatosan vezess!
25.
Az ígéret
Egyszer, ha majd elolvad a fehér hó,
s kocsiajtóban ott vársz az útmentén,
nekem tett ígérted elfeledvén,
hallod?- a fán most dalolja egy rigó.
Még hideg van, ereszalján lóg a szó,
jégcsapok tűhegyére dermedt cseppek,
ha rá süt a nap, aláhullik egy-egy,
s te elcsúszol rajta,-mondd, neked ez jó?
Túlcsordulók lennének az érzelmek?
Megőrülök, úgy bánt közömbösséged,
tetőről lezúduló hóáradat...
Talán nem lesz hamuvá az ígéret,
de lehet, hogy elporlad az út mellett,
nem akarom már hallani hangodat...
26.
Ne f élj
Ne félj, ha süvitenek a szelek
Égig érő hegyek fehér csúcsain
Délceg bércek dicső, büszke ormain
Uralkodni vágyó felhőket űznek.
Róka kergeti a reszkető nyulat,
Patáikkal kaparják a havat
Szarvasok a kies erdőszélen.
Ne félj, ha hideg téli éjszakákon
Reccsen a padló, fény vibrál a falon,
Mert valaki akkor is ott van veled..
Ne félj, ha érzed, csak vagy a világon,
Téblábolsz céltalanul és vakon,
Mert van, aki vezet, fogja a kezed..
27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése