rég elkerült a szerelem, szeretet,
áradozhatnék, mily szép volt,
de csak csontrágás, múlt sikolt...
Nem írok már ódát, oda lett,
régen meghalt már a hőstett,
új eszméi vannak a kornak,
félistenek uralkodnak.
Nem írok haikut, rengát és tankát,
velem a természet is kibabrált,
mily csodásak voltak a cseresznyefák,
jég elverte, látom kárát...
Nem írok limericket sem,
dicsőségben nem verhetem mellem,
de írok majd egy szomorú szonett-koszorút,
s kivetem magamból a sok keserves bút...
Bartha Ilona
Kép: Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése