Drága szerelmem, barátom,
tehetek én bármit, úgy látom,
hőn szeretsz és azt sem bánod,
-nem dicsekvésnek szánom-
ha hátadon a vesszőket vágom..
Sőt, ütlek, verlek és te tűröd,
bár tudod, nincs semmi bűnöd,
szerelmed úgy megkeményítette lelked,
hogy gyarlóságaimat szó nélkül viseled.
S milyen boldog vagy,
midőn szalonnasütéskor
fejedre helyezem fenekem,
nem kis teher, ez aztán a szerelem!
Ó, drága tuskó barátom,
ne haragudj, ha néha a fejszét
beléd vágom...
Egyszer még tűzbe is mégy értem,
s meleg lángnyelveddel
símogatsz majd engem...
Nem tagadom, én örülnék,
ha soha nem látnálak,
s nem nekem kellene rajtad
aprítani a tüzifámat..
Nem csak egy tárgy, nekem több
Reggel a vágytól remegek,
illatos véred átjárja testemet,
pedig bugyborékolsz, köhögsz,
néha szemtelenül szembeköpsz,
s ha felforrsz, ki ereszted a gőzt,
ami vehemensen úgy alá fakad,
mint a lillafüredi zuhatag...
Csészémben már ott gőzölög
mártírhalálod, a fekete,
csak cukor és tejszín kell bele,
s iszom ezt a mennyei nedüt,
elfelejtek minden keserűt...
Ó, kévéfőző, te vagy az én párom,
nélküled alacsony lenne
a vérnyomásom..
Lehetetlen
Lehoznám a csillagokat,
csak még egyszer láthassalak.
Víz lennék egy nagy folyóban,
visszafelé folynék onnan,
újra a forráshoz érnék,
ahol kristályvizet innék...
Leülnék a holdsarlóra
ott hintáznék hébe-hóba,
lógatnám a lábamat,
kacagnék jó nagyokat.
Leugorva vágtatok a Tejúton,
csillagszemű pejlovamon,
moroghatna az Oroszlán,
leintenének az Ikrek,
én útdíjat nem fizetek!
Egy másik bolygón
a lovamat kikötném,
s a zödemberkék előtt
kalapom levenném..
S reggel, mikor felébredek,
lepkeszárnyon elrebbenek...
B Ilona Tóthné
kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése