A beszélgetés

Az idő repül. Tegnap ültem a TV előtt, ahol egy műsor keretében a kilencvenes évekről beszélgettek.
Először csak ámultam, aztán mosolyogtam, mert valami olyasmit éreztem, mint amikor gyermekkoromban azt kérte a történelem tanárom: - no, fiam, akkor mesélj, mit tudsz Sztálin elvtárs koráról?
Szóval a kilencvenes évek...Nekem olyan, mintha tegnap lett volna. Atya ég, akkor született az unokám és már elmúlt 20 éves!
Emlékszem, abban az időben mindig azért imádkoztam, hogy érjem meg a 2000-t, hiszen az az ezredforduló éve, micsoda élmény ezt átélni, nem mindenkinek adatik meg. Aztán, mire szétnéztem, 2016 lett.
Most azért imádkozom, hogy érjem meg a 2020-at

és akkor is ott üljek a TV előtt, amiben éppen arról beszélgetnek, milyenek is voltak azok a kétezres évek?
Mert az idő úgy elrepül, hogy észre sem vesszük...

B Ilona Tóthné