HOZZÁD TALÁLOK

/Szókincstanya, játék,-kép alapján írt szonett/

Nem volt köröttem más, csak a végtelen
emlékké porló hullámos tenger,
sötét mélységben elmerülő testtel
ölelt át a tört kékség nesztelen.


Nem kell a fény!-bár szemem bekötve,-
hozzád találok, lelked fénye vezet,
megragadom felém nyújtott kezed,
s nem engedem már el többé sose...

Az emlék foszlányok simogatnak,
mint testemhez érő pici halak,
s én foglya lettem hívó karjaidnak.

Nem lehetsz hullám sírban a mélyben,
a helyed itt van gyémántként szívemben,
bennem élsz, vérem cseppjei táplálnak...

B Ilona Tóthné
Kép: Net