reng a föld talpuk
alatt, mennek előre,
fák közé bújnak,
magas fűben lapulnak,
egyre csak vándorolnak
karon ülő és
lihegő kisgyermekek,
síró asszonyok,
fiatalok, öregek,
sebes lábakkal lépnek
határokon át,
ezrer kilóméteren
viszik kezükben
nejlonszatyorba búvó
kettétört életüket
nincs végállomás,
a táborok beteltek,
tovább kell menni
menj,vándor, itt is helye
van a kenyérnek, mi is
jártuk a hadak
útját ezer éven át,
leljetek békét,
új hazát, hol élhettek,
nem kell menekülnetek
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése