Ugratás
2015. május 31. - Látogatók száma: 7
Még mindig a tegnapi napom hatása alatt vagyok. Bánt a lelkiismeret,
pedig úgy érzem, nem kellene, hogy bántson. De az ember már csak ilyen,
néha felnagyítódnak a dolgok.
Történt, hogy szép idő lévén kint takarítottam, rendbehoztam az utcát, a kertet, élveztem a jó időt, de délutánra már elfáradtam.
Szokás szerint 18 órakor nekifeküdtem, hogy megnézem a hiradót. Alig helyezkedtem el, írtózatos csörömpölés, kiabálás hallatszott kintről, még az agyam is rázkódott. El nem tudtam képzelni, mi történt. A szobaablakomat-figyelembevéve az előkertet-két méter választja el a járdámtól, ahol a sarkon van egy lépcső, mert az én szintem ennyivel van lentebb a szomszédétól.
Kinéztem az ablakon, hát láttam, hogy a lépcsőre pallók vannak fektetve farostlemezből és 4-5 gyerek rollerral azon ugratott nagy ricsajjal.A vékony lemez nem sokáig bírta a strapát, hamar recsegve eltört, de mindig került helyette más, a törötteket félredobálták. Nem szóltam semmit, gondoltam, holnap gyermeknap van, hagy játszanak, bár csak halvány sejtelmem volt, kihez tartoznak ezek a gyerekek..Végre este 20 órakor befejezték a nagy játékot, kimentem becsukni a kaput, akkor láttam, hogy az egész járdám, amit ma rendbehoztam, tele van az eldobált fákkal, törött lemezekkel. Hirtelen elöntött a méreg s látva az egyik gyereket elkiáltottam magam: -ezeket meg ki fogja elvinni?-mutattam a szemétre. No, akkor odajöttek és felszedték a z összeszednivalót. Még azért megjegyeztem, hogy ilyen játékot máskor a saját portájuk előtt játszanak.
Félreértés ne essék, én szeretem a gyerekeket.Nem is őket okolom a történtekért...
Szóval ezen töprengésemmel érkeztem meg a mai napra, amikor is már a reggeli órában a kis csapat -ugyanúgy mint tegnap,-folytatta a játékát.De már nem szóltam nekik, mert ma gyermeknap van.Szerencséjükre..
Ilona B.T.
Történt, hogy szép idő lévén kint takarítottam, rendbehoztam az utcát, a kertet, élveztem a jó időt, de délutánra már elfáradtam.
Szokás szerint 18 órakor nekifeküdtem, hogy megnézem a hiradót. Alig helyezkedtem el, írtózatos csörömpölés, kiabálás hallatszott kintről, még az agyam is rázkódott. El nem tudtam képzelni, mi történt. A szobaablakomat-figyelembevéve az előkertet-két méter választja el a járdámtól, ahol a sarkon van egy lépcső, mert az én szintem ennyivel van lentebb a szomszédétól.
Kinéztem az ablakon, hát láttam, hogy a lépcsőre pallók vannak fektetve farostlemezből és 4-5 gyerek rollerral azon ugratott nagy ricsajjal.A vékony lemez nem sokáig bírta a strapát, hamar recsegve eltört, de mindig került helyette más, a törötteket félredobálták. Nem szóltam semmit, gondoltam, holnap gyermeknap van, hagy játszanak, bár csak halvány sejtelmem volt, kihez tartoznak ezek a gyerekek..Végre este 20 órakor befejezték a nagy játékot, kimentem becsukni a kaput, akkor láttam, hogy az egész járdám, amit ma rendbehoztam, tele van az eldobált fákkal, törött lemezekkel. Hirtelen elöntött a méreg s látva az egyik gyereket elkiáltottam magam: -ezeket meg ki fogja elvinni?-mutattam a szemétre. No, akkor odajöttek és felszedték a z összeszednivalót. Még azért megjegyeztem, hogy ilyen játékot máskor a saját portájuk előtt játszanak.
Félreértés ne essék, én szeretem a gyerekeket.Nem is őket okolom a történtekért...
Szóval ezen töprengésemmel érkeztem meg a mai napra, amikor is már a reggeli órában a kis csapat -ugyanúgy mint tegnap,-folytatta a játékát.De már nem szóltam nekik, mert ma gyermeknap van.Szerencséjükre..
Ilona B.T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése