A parkot beterítette a pompás, színes virágok illata, kellemes kora nyári szellő fújdogált. Mi ott ültünk Jutkával egy terebélyes fa árnyékában a padon és beszélgettünk.
Jutkának ragyogott az arca, sugárzott belőle a boldogság.
-Képzeld, több udvarlóm is van, válogathatok közülük.
Jutka a boldog középkorban volt, az ötvenes éveinek az elején, társat keresett, de nem vette túl komolyan, áradt belőle a magabiztosság, nem vetette meg a kalandokat, nem döntött elhamarkodottan.
Bizony, én már jóval túl vagyok az ötvenen, visszaemlékezve azokra az időkre, szegény férjem néhány évvel az ötven évem előtt halt meg és én tele voltam gátlással, már akkor öregnek éreztem magam,elutasítottam a hozzám közeledőket, mert úgy éreztem, megsértem a férjem emlékét, nem akartam hozzá még a halála után sem hűtlen lenni...A mai tapasztalataimmal talán már másként rendeztem volna az életemet.
Ma már ötvenes nőnek lenni nem átok, egy új út kezdetét jelentheti, rajtunk múlik, hogyan választunk, képesek vagyunk-e az újrakezdésre, vagy magunkba fordulva a múlt foszlányait tépegetjük.
Van olyan ismerősöm, aki egyedül nevelte fel gyermekeit, s miután útjukra bocsátotta őket, még mindig csak az ötvenes éveit taposta. Ráeszmélt, most jött el az ő ideje, hiszen eddig csak a gyermekeinek élt, nagyon nehezen, minden munkát elvállalt, hogy a gyerekek taníttatását biztosítsa.
Most szinte kivirult, túrázik, utazgat. Egyedül maradt, ha megtetszik neki valami, megveszi. Eleinte tartott attól, hogy a srácok mit szólnak az ő nagy átalakulásához, de a gyerekek büszkék voltak fiatalos anyjukra.
Aztán ott van Edit, aki egész életében csak megfelelni akart. A férjének, a gyereknek. A férje jó néhányszor megcsalta és ő azon töprengett, miért és miben nem volt ő jó társ férje számára. Mindent megtett neki, szájíze szerint főzött, amit kiejtett a száján, azt megkapta, takarított, mosott, a lakás mindig ragyogott. Pedig ő is dolgozott, az idejét ugyancsak be kellett osztani.Mindezek ellenére nem sok boldogság jutott neki.
Mikor betöltötte az ötven évet, valami megváltozott. Arra gondolt, mi is jelentené számára a boldogságot?
A férje első volt az életében, a gyerek is korán jött, szinte nem is "éltek" semmit ifjú éveikben.Nem volt flört, nem volt kacérkodás, nem voltak bulik, csak a mindennapok küzdelmei. Rádöbbent, hogy mindaz, ami eddig kimaradt az életéből, boldoggá tenné. Új kalandokra vágyott, barátokra, szabadságra. Igen, most a boldog középkorban jött rá, hogy ezeket az örömeket megszerezheti.
Nem szabad senkit elítélnünk, mindenkinek meg van a maga élete és joga van azt elképzelése szerint irányítani .Néha későn jövünk rá mindarra, amire Jutka és Edit már rájött.A boldog középkor még nem az út vége, hanem az út kezdete is lehet...
Ilona B.T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése