szerényen meghúzódik az éj sötétjében.
Ráborult az égi csillagpaplan,
fényről álmodik hold sugarában.
Oly sok teherrel ringott már a teste,
hullámok dobálták, az idő kikezdte...
Pihenni vágyott, álmodozni nádak sűrűjében,
lebegni csendben, hullámik gyűrűjében.
Egy nádirigó énekével párját kereste,
a csónakot egy hullám átölelete
s magával vitte messze...messze.
B Ilona Tóthné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése