Van, ami nem változik

Tegnap mostam és a szép, napos időnek köszönhetően minden megszáradt, én azt szoktam mondani, hogy a ruhák napillatúak lettek. Mert a napon száradt ruháknak illatuk van.
Ma délelőtt tehát nekiálltam a vasalásnak. Szeretek vasalni, de az utófázisától mindig ódzkodom. nem tudom, miért, de a kivasalt ruhák elpakolásáért már nem rajongok. Úgy vagyok vele, mint a bevásárlással. Megveszem a szükséges termékeket, hazahozom, aztán két órát fújtatok, mert azokat is el kell pakolnom.
Vasalás után még egy kicsit vakaróztam, aztán rutinos mozdulatokkal mindent a megszokott helyére tettem. Ma nem tudom, mi volt velem, talán nosztalgiáztam, mikor szememet két másik kupacra vetettem, amikhez már évek óta hozzá sem nyúltam a szekrényben.Kicsit elgondolkodtam, mik is pihennek itt nagy békességben. Mert a húsz éves ruháimat látva felismerem őket, ahányszor rájuk nézek, mindig eszembe jut az a mondás, hogy mihez tíz évig hozzá sem nyúltál, azokra nincs is szükséged, kidobandók. De én ragaszkodó természet vagyok...
Visszatérve a két kupachoz, gondoltam, megnézem a tartalmukat. Kiderült, hogy rengeteg terítő, hímzett kézimunka, kézzel szőtt törülköző, konyharuha a tartalmuk, amiket még nagyanyámtól örököltem, testvérek között is lehetnek vagy százhúsz évesek. A kezembe is akadt egy hímzett falvédő, ami valamikor a sparhert fölött viríthatott, a következő szöveggel: "Sütni, főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz". A csodába! Nem én írtam ezt a mondatot? Akár a holnapi ebéd készítésemre is vonatkozhatna! Ó, mony, mony(mani, mani) mamikám! Hát már akkor is...?

Aztán egy másik falvédőt betűztem: "Hol van a boldogság mostanában? Barátságos, jó meleg szobában!".No, ez télen születhetett, elképzeltem, ott lóghatott a kemence környékén, miközben dérvirágok vonták be az ablakokat és kint süvölthetett a fagyos tél. Ami azt illeti, ezt én is kitehetném télen a cirkó mellé, vagy a radiátor fölé imádságként a Gáz művekhez. Mert jön ugyan a gáz, de valahogy nem melegít. Egyébként sem tudom, ki lehetett az a nagyokos, aki kitalálta, hogy hideg szobában kell és lehet jót aludni.Sajnálom, de én ezzel nem értek egyet. Ha nincs meleg, a boldogságom és az álmom is oda.
Tovább már nem mertem turkálni, mert soha nem lenne vége az írásomnak...
A korok, rendszerek jönnek, mennek, de mégis van valami, ami nem változik. Mi, emberek és viszonyulásunk a bennünket közvetlenül érintő dolgokhoz. Sőt, van, hogy a tárgyak még száz évek elteltével is üzennek nekünk...

B Ilona Tóthné