2015. május 10., vasárnap

A 19. játékhéten írott versek értékelése

Kedves Játszótársak!

Bevallom, az első napokban kicsit elkeseredtem és vádoltam magam, hogy rossz feladatot adtam, mert a versek száma nem növekedett. Én azért választottam ezt a témát, mert büszke vagyok arra, hogy ez a sokat szenvedett, de végtelenül tehetséges kis nép-mi magyarok-megtudtuk mutatni a világnak, hogy a hungariumokkal olyan dolgokat tudtunk, tudunk produkálni , ami csak a miénk, ezek elsőségét soha senki nem vitathatja. mindnyájan büszkék lehetünk.
Végül nagyon örültem, hogy másokat is megihletet ez a téma. Köszönöm Nektek.
Nézzük a verseket:

G Orosz Piroska.


Hungarikum A paprika
Írta: G Orosz Piroska.
Nénémasszony paprikája
belehullott a kolbászba,
olyat csípett a fenekén,
hogy csak jajgatott a szegény.
Fűszeres lett a kolbásza
Hungarikum: Ne csodálja!
Kalocsán termett a hegyes
csili csípős, édes nemes
Vörösborba megáztatva
karcos lesz az istenadta,
ha ezt issza iszogatja,
elmúlik a fejfájása.
2015 05 05.
Piroskám,először is köszönöm, hogy Te voltál az első, akit ez a téma megragadott és nagyon tetszett"népies" versed, humoros formába öntve.A kolbászról és a híres kalocsai paprikáról írtál, aminek az a fő tulajdonsága, hogy befelé menet és kifelé jövet is csíp.Örömmel olvastam, gratulálok!

Etela Dvorák Valami

megmarad mindig

valami az éjszakából
emlékoszlopon kivirágzik a remény
mely tisztítótűzként itt marad
s nem ragadja magával
a hajnali hencegő fény
perdül-fordul kezemben
a levendula illatú
horgolt csipke
pillangók szárnyán
csöndben összeolvad
s majd szánalomból
földre szállt angyal
játssza tova fut óhajoddal
mint egy tünemény
Drága Etka! Sokszor hangoztattam már és mindig csak ugyanazt tudom mondani: egyszerűen utánozhatatlan vagy. Nem tagadom,irigyellek, mert én soha nem tudnék írni ilyen légies finomsággal ,a belső szépséged ezen a versen is megmutatkozik. A"levendula illatú horgolt csipke"-nekem csodálatos...Gratulálok, Etka!


A makói hagyma
 
Írta: G Orosz Piroska.
Hagyma, hagyma vöröshagyma

Híres Makót gazdagítja,
Ott terem a sok hektárja
Édes nemes gyöngyhagymája.
Hungarikumnak csodája
Valamennyi jó fajtája,
Híres makói fokhagyma
Magyar kolbász adaléka.
Sóval, borssal ízesítve
Megtelik a bendő vele,
Ehetsz hagymát kilószámra
Lecsó alá, önmagába,
Kenyér, hagyma és szalonna
Parasztember tápláléka.
Kiviszik a határba
A madár ott meglátja,
Amit hazavisz a papa
Azt megeszi az unoka.
2015 05. 08.
Kicsit tájékozatlan vagyok, nem tudom, a szabályok szerint lehet-e két verssel benevezni.Akár hogy van, én örülök a versednek, Piroska, mert a makói hagyma, amiről írtál, szintén híres hungarikum.Milyen igaz:" Parasztember tápláléka"-, no,de az "úri gyomor" sem veti meg, nélkülözhetetelen a főzésnél, ráadásul nagyon egészséges és sok vitamint tartalmaz..Köszönöm, hogy írtál egy kedves verset róla!
Ács Nagy Éva
 Magyar gulyás

Híres , mint a Magyar csipke,
bográcsban rotyog a leve,
bárhová mész a nagyvilágon,
illatát érzed, elvarázsol,
a Magyar gulyásnak nincs párja,
ki egyszer kóstolta, kívánja,
mindegy milyen húsból készül,
eltűnik a bendőbe végül,
külhoniak is nagyon szeretik,
ha jönnek ide, ezt keresik,
s hírét viszik szerteszét,
elszeretnék sajátítani a receptjét,
de igazít csak Magyar tud főzni.
ebben minket senki sem tud megelőzni,
ez csak a miénk , receptje utánozhatatlan,
mert szíve van benne a Magyarnak!
Ó, a magyar gulyás! De sokan próbálták már utánozni, de mint írod, Évikém, a "receptje utánozhatatlan". Igen, mert szív van benne és jó magyar alapanyag  Köszönöm, Évi, nagyon tetszett a versed.
..
Nelli Pécsi Hungarikum

Magyar buliba megyek,

ott minden jó dukál,
pálinkával kezdünk,
azzal koccint a betyár.

Törköly is van! – mondják.
Ide vele, jöhet!
Mit nekem erősség!
Jöjjön még egy löket!

Unikum keserű
likőr, minden bajra,
gyógynövényekkel teli,
bízd csak mindet Tasra.

Gyula mohón önti,
garatjába a törkölyt,
Tokaji aszú is van,
Attila abból hörpölt.

A cigányzenészek,
húzzák már a nótánk,
tettre kész tenyerünk,
veri vígan bokánk.

Seress Rezső is,
beállhatna a sorba,
hungarikumként elhangzik,
’Szomorú vasárnap ’-ja

Búcsúzóul eszünk
karcagi birkapörköltet,
persze csak makói hagyma,
és szegedi paprika , mi benne főhet.

Hogy Puskást se feledjük,
focizzunk egy kicsit,
rúgjuk a bőrt kedvünkre,
állítsuk kapuba Mikit.

Ha mindezt túléltük,
jöhet a gyógyvíz,
javasolnám listába venni,
mi mást, mint Hévízt.

Ja, a gulyást kihagytam,
szürke marhából persze,
megfekszi a gyomrot,
vigyázzatok vele!

Másnap egy Gundel,
és kész a gasztrocsoda,
Így érezd jól magad,
Magyarországon, turista!
Kedves Nelli! Le a kalappal! Tartalmas versedből sok hungarikumot ismerhettünk meg, a pálinkától a törkölyön át a száz tagú cigányzenekarig és Puskás Öcsiig. Ez igen, nagyon köszönöm a remek rímekbe foglalt ismertetést, igaz, nézetem szerint nem szabadvers, de nagyon tetszett, szívből gratulálok!


Kohut Katalin: Hollókő

Cserhát pompázatos vára

igazságos hollók által rakva,
mely rege mutatja a mágikus
világ csodálatos madarait.
Kaskics András ördöggel cimborált,
elrabolta a szomszéd falu leányát.
Várába záratta, fogsába ejtette,
könnyes szemeit népe megleste.
Minden éjjel leszálltak a madarak,
férfivá változtak, köveket hordtak
egymásra, hogy szabadítsák a lányt,
kinek gyásza mára legendává vált.
Hollókő büszke vára örökké hirdeti:
a mesék világa a földet ellepi.

2015. május 9.
Drága Kati, Te mindig meglepsz, most is olyat mutattál be nekem, ami-szégyen ide, vagy oda-eddig nem hallottam, mármint Kaskin András aljas lányrablását és a férfivá vált hollók küzdelmét a kiszabadításáért.Versedet olvasva ez ember rájön arra, mennyi mindenről nem tudunk és kis hazánkban ki tudja, mennyi településünk neve mögött rejlik mesevilág .Köszönöm a versed, tanultam belőle! Gratulálok!

A fennti verseket többször átolvasva is nagyon nehéz volt döntenem, mert -mint írtam-mindegyik nagyon tetszett. De jöjjön a hálátlan feladat, az alábbiak szerint döntöttem:

I. helyezett: G Orosz Piroska:A paprika
II. helyezett: Etela Dvorák: Valami
III. helyezett: H kohut  Katalin: Hollókő

Különdíj: Ács Nagy Éva: Magyar gulyás és Nelli Pécsi: Hungarikum

További sikeres versírást kívánok.
Szeretettel: B Ilona Tóthné

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése