A kenyér a mindennapi áldásunk. Volt időszak számomra, amikor a kenyér héjának is illata volt..De ne kalandozzak megint a régmúltba.
Sok a szegény ember, de úgy vélem, az a legszegényebb, akinek nincs naponta kenyér az asztalán..
Számomra a nagyanyám kemencéjében sült kenyérnek volt utánozhatatlan illata. Mennyit próbálkoztam visszahozni ezt az illatot, hol sütőben sütöttem, hol kenyérsütőgépben, de egy sem volt az igazi. Olyan ez, mint a pörkölt, amit -ha lábasban készítünk, soha nem lesz olyan ízű, mint kint a szabadban, bográcsban pörkölődött húsnak.Mert ebben benne van a füst, a láng, de talán még a fű illata is..
Nagyanyám egyszerre megsütötte a hétre való kenyeret, ami még hét végén is friss volt. Sütés előtt elkészítette a kovászt, majd kézzel dagasztott a kenyeres teknőben, aztán szakajtóba kiadagolta, pihentette. Mikor a kemencében megfelelő volt hőmérséklet, egyenként lapátra tette, aztán zsupsz be, a kemencébe. A szeme ragyogott, az arca kipirult, ahogyan a kiáramló meleg megcsapta. Mikor megsült a kenyér, hát annak földöntúli illata volt. És még valami..A kenyérrel együtt mindig sütött lángost is. Mi, akkor még gyerekek-körülültük az asztalt, tele voltunk izgalommal, mert imádtuk a lángost friss tejföllel, tört fokhagymával...
Ezek a kitörülhetetlen emlékek, mint az ilyenkor sütött kenyérnek az illata..Felejthetetlen..Mindennapi kenyerünket add meg nekünk..
Gyöngyi N Fehér, Sándor Turza, Széll Magdolna és további 10 ember kedveli ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése