melyet a tenger hullámai nyaldostak össze-vissza,
aztán,-ha már nincs rajta kiszögelő darab,
a hullámok kidobják, s a parti homokba ragad,
ott enyészik magányosan néhány sziklával,
a természet mély ráncait még fedi zöld smink-mohával..
De a támadó Nap, dúlt szelek tépik testét,
s az idő ágyútüzében ezer kaviccsá hullik szét.
Mint az embert, kit az élet sodor ide-oda,
úgy viszi a dagály a kavicsot, s tenger aljára dobja..
Valamikor szikla voltam-suttogta búsan,
miközben ott feküdt homok ágyában elhagyottan..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése