emlékeket
melegítek
szívemben
kaparom
a régi
képeket
némelyik
úgy belém
égett
cudar bő
idő
hát nem hagysz
kóstolgatsz
oly szép
némely kép
de csak
ez van nekem
mert a jelen
képtelen
bénító
riasztó
ürességtől
kongó
szívkamra
léket
vert benne
a magány
s talány
lesz-e még
jövő-képem
amíg lélegzem..
B Ilona Tóthné
Kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése