mikor susognak a nádak,
szellő libbenő sóhaja
suhanna már tova..
S ne a hold ragyogó fényében
látnám pillantásod hívón,
sugárutat eresztve
a tó sejtelmes vizére
értem, távoli messzességbe..
S ne érezném símogatásod
fényévekre tőled,
ne látnám vérző szíved
az ég vörösében, s a vércseppek
ne csobbanának a tó sötétjében..
De itt lennél velem
fognád a kezem,
átölelnéd reszkető vállam,
símogatnád didergő állam..
Megszünne minden, minden
e szédült világban.
Csak egyetlen percre
ülnénk itt ketten
csendben, mint régen..
Nádak ringatóznak,
a tavirózsák is álmodoznak..
Ilona B.T.
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése