VIRÁG SZÜLETIK

" Április, április,
egyszer nevetsz, máskor sírsz.
Jókedvedben nagyot kacagsz,
dalra buzdítasz madarakat,
s a hőségtől, barátom,
leveszem a kabátom.
Aztán megint dühös leszel,
havat dobálsz ránk mérgesen,
s úgy fúj a szél, barátom,
fölveszem a kabátom.
Április, április,
nem vagy szeszélyes kicsit? "
(K.László Szilvia: Április )

A magok el vannak vetve. Tehetetlenül, sorsukra hagyva hevernek, dideregnek, fáznak a nyirkos földben, eltemetve. Lesz-e valamilyen varázslat, amely feléleszti őket?
A burok, amely eddig körülvette, óvta őket, lassan átnedvesedik. Bár a felszín rezzenéstelen, zabolátlan ősi energiák mocorognak alatta, bizseregnek a sejtekben. Mint születő emberi testben a véráram lüktetése. Aztán a burok megpattan, a rögökbe gyökerek kapaszkodnak, fakadórügyek fényindákon lógva törnek a felszínre, levelek sarjadnak, s a szárak egyre magasabbra ágaskodnak.
Óh, természet, te vagy a csoda! A mag meghalt, de új élet született.
A bimbókat égi harmat táplálja, illatukat pajkos szellő hordozza a hátán s föld zenéjére kitárják szirmukat.
Virág születik..

Élnek, s elvarázsolnak minket..

B Ilona Tóthné
Kép: Net