tömjénes tavaszillat terjeng a levegőben,
bárányfelhők suhannak az égen,,
madarak rügyező fákon trilláznak a fényben.
S mint külhonba tévedt gyermek, ha hazatalál
a fecskék is hosszú útjukról visszatérnek már,
csoda ez a tavasz és ahogy az idő halad
azt érzem, egyre drágább nekem, mert megélhetem.
Mégis
Itt bent úgy fáj valami, mikor látom a fecskéket,
az új tavasz illata emészti lelkemet,
próbálom kordában tartani szívemet..
Mert
Hiányzol, ha esténként a holdat bámulom,
s éjjel álmot kergetve kitárom ablakom,
hegyek lábánál a harangvirág is halkan kong,
suttogom neved, reménytelenűl, jöttöd várom
Most és mindörökké..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése