Ne higgy a bókoló szavaknak
melyek a semmiből fakadnak,
a bók lehet galád és csalfa,
alkalom-szülte sziv -csapda
Ne higgy a kábitó mámor
széditő, hazug álmainak,
magasra röpitenek párszor
engedve kifordult vágyaidnak.
Gondolod, madár vagyok, repülök
a magasba, kéklő messzeségbe,
de jaj, mi történt? Szédülök!
Nagy erővel csapódsz a földbe..
Ne higgy a borgőz nyugtató kedvében,
csak a lelked poshad, szédelegve jársz,
s ha eljön a bús kijozanodás
újra innod kell mámor hevében.
De higgy az igaz szónak, a valónak,
világot átrepülő, hazatalált galambnak,
forrás tiszta, kristály vizének,
az életnek, levelet hajtó öreg fának.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése