TRIPTICHON /szonett hármas /

Nicholas Lawrence 

előszó: Néhány barátommal megálmodtunk egy a szonettkoszorúkhoz hasonlatos formát, ami három szonettből áll. A szonettek szíve és motorja a középső szonett, ami egyben a téma középpontja is. A felépítésből és kapcsolódásából fakadóan hasonlatos a szárnyas-oltárok szerkezetéhez, így a forma a triptichon nevet kapta. Fogadjátok szeretettel!
-----------------------

M. Laurens
I.TRIPTICHON
(szonett hármas)

1. A POKOL
Itt nem létezik sem oltár se szentség,
És gyalázatos bűn a dicsértessék,
Elkárhozott hús ég pokoli bűzben,
Undor-szag terjeng a sátáni tűzben.

Gyűlölet, s paráznaság itt a módi,
Másokon lélektelenül taposni.
De hisz ezt tették nyomorultul élve,
Rabolva, gyilkolva, sohasem félve.

Mindnek kiégett már lelke réges-rég,
Imádságuk a káromlás, s hét szentség.
Emberségük nem is volt talán soha,

Nekik még a pokol sem oly mostoha.
Számukra a Sátán újabb ajándék,
a pokol tüze is csupán-csak játék.


2. A FÖLD

A pokol tüze is csupán-csak játék,
- a kovácsolás, izzó vasra ráfér-
hol kalapács alatt görbül a gerinc,
és önkéntes rabszolga vagy jószerint.

Tenyered kérges napi betevődért,
harcolsz önnön sorsoddal, egyenlőként,
nap mint nap a földről újra felállva,
megváltásod napját hiába várva.

Küzdesz hasztalan, magadért és másért,
küzdesz hittel, egy igaz látomásért.
Minden erőd a tisztességed s hited,

így eljuthatsz majd békédhez, úgy hiszed.
E hit ad neked új erőt a földön:
A lélek örök, s tested csupán kölcsön.


3. A MENNY

A lélek örök, s tested csupán kölcsön,
a sár fájdalma lenn maradt a földön.
S teremtőd álmát most valóra váltva,
újabb csillagként jöttél a világra.

Mert csak a tiszta lélek válhat fénnyé,
oly öröklétű izzó teremtménnyé,
ki utat mutat a földi sötétben
sarkcsillagként, a tévelygők szívében.

Emberként kiálltad a végső próbát,
a kölcsönvett test, elvégezte dolgát.
Ám a szent fény is olykor aprót lobban

amikor a szív emléke feldobban.
Tán neki is hiányzik az irgalom,
a halandó lét, a könny és fájdalom.

( Pest-Buda 2013. november 3. )