JÉGSZÍV

Szonett(Petrarca) 53.

Álmomban nálad voltam az ismeretlenben,
oly távol kerültél tőlem és ami maradt
a fájó emlék, lassan az is tovahaladt,
jégcsapok csengése a mélység csendjében.

Szived jégbarlangjában az utat kerestem,
hogy e dermesztő világból végleg távozzam,
de még egyszer visszatértem, hogy elhozzam
az én kihűlt bánattal teli szeretetem

Fáklyát gyújtottam, égő lángja nagyot lobbant
és vörös fénnyel vonta be jégereid
talán utoljára az én szivem is dobbant.

De nem olvadtak fel jeges sziv-falaid,
a fáklya kialudt, leesett és koppant,
én keresem a kiutat, te nyald sebeid..

B Ilona Tóthné

Kép:Net